Cameron a Mariana-árokban

26 márc, 2012

James Cameron a Mariana-árok fenekén úgy érezte, mintha egy másik égitestre, leginkább a Holdra érkezett volna. Csak néhány centis rákokat látott, de a hajója nem működött tökéletesen, a hajtóműveinek egy része is leállt, ezért nem tudott mintákat gyűjteni, és csak a tervezett idő felét, három órát töltött odalent.

A filmrendező lejutott a földkéreg legmélyebb részének, a 11 ezer méter mély Mariana-ároknak az aljára. A Titanic és az Avatar rendezője azt mondja, olyan volt, mintha egy másik bolygóra került volna. Célja a terület felfedezése és filmre vétele volt. Már napokkal ezelőtt elhagyta Guam partjait, és a merülés helyszínén várta, hogy kedvezőre forduljon az időjárás. Végül magyar idő szerint vasárnap este negyed 10-kor (helyi idő szerint március 26-án 5 óra 15-kor) kezdte meg az utazást a föld felszínének legmélyebb pontjára.

Cameron hét évvel ezelőtt kezdte el tervezni útját a Mariana-árok fenekére, és filmes munkái során megismert szakembereket, valamint mérnököket kért fel, hogy segítsenek a kivitelezésben. Deepsea Challenger nevű batiszkáfjával (mélytengeri tengeralattjáró) végül eljutott oda, ahova korábban csak két embernek sikerült. Jacques Piccard és Don Walsh 1960. január 23-án elsőként (és utolsóként) jutott le az árok Challenger Deep nevű legmélyebb pontjára a Trieste tengeralattjáróval.

“Semmit sem változott azóta, hogy lent jártál” – mondta James Cameron Don Walshnak, aki először járt lent, a Mariana-árok alján. “Kerestem azokat a kis tengeri uborkákat, de kopár volt, mint a Hold” – mondta Cameron. A híres rendező mintegy két és fél óra alatt ért le Deepsea Challenger nevű, 12 tonnás tengeralattjárójával az óceán fenekére, hogy mintákat gyűjtsön biológusoknak és geológusoknak. A legmélyebb pont eléréséről egy a Twitterre küldött üzenettel tájékoztatta a kísérlet követőit.

Cameron halakat sem látott, csupán néhány úszó, rákszerű élőlénnyel találkozott. Nem érezte úgy, hogy bármi érdekes földtani vagy biológiai mintát tudna gyűjteni. A magyar idő szerint hétfőn 13 órakor kezdődött sajtótájékoztatón elmondta, itt is ahhoz hasonlóan gazdag élővilágot várt, mint a korábbi, több ezer méter mély próbamerüléseknél, de alig látott valamit a szinte teljesen sík, egyenletes tengerfenéken kívül.

Ez részben abból is fakadhatott, hogy a tervezett hat órához képest mindössze három órát tudott lent tölteni a hidraulikus folyadék szivárgása miatt. Cameron a tengeralattjáróra szerelt robotkar segítségével a kőzetből és a lent talált élőlényekből is hozott volna fel mintát, de a szivárgás miatt ez végül nem sikerült. A fenéken való mozgást segítő hajtóművek egy része is leállt, és csak körözni tudott, ezért döntött úgy, hogy hamarabb feljön.

A mélyben a teljes elszigeteltség kerítette hatalmába. A rendező szerint a tengerfenék szinte teljesen sík, még halak sincsenek a környékén, csupán néhány úszó, rákszerű élőlény. “Olyan volt, mintha egy másik bolygón jártam volna.” – mondta. Az eredeti elképzelés szerint Cameron merülése előtt néhány órával leküldtek volna néhány robot-tengeralattjárót is, hátha élőlényeket csalnak magukhoz. A Deepsea Challenger hanglokátorával azonban problémák adódtak, ami miatt nehézkes lett volna megtalálni a ledobott készülékeket, így végül nem is küldték le azokat.

“Ez a merülés csak a kezdet volt. A következő pár hétben további merüléseket tervezünk. Komoly tudományos team van velünk, akik várják a képeket, adatokat és mintákat” – mondta Cameron, hangsúlyozva, hogy a merülés milyen óriási technikai teljesítmény volt. A mélytengeri árkok vizsgálatát részben azért tartja fontosnak, mert az ezeken a helyeken történő földmozgások hatására keletkeznek a pusztító cunamik, másrészt az ilyen szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott élővilág segíthet megérteni, milyen élet fordulhat elő más bolygókon.

A sajtótájékoztatón Cameron elmondta, hogy már úton kellene lennie a Titanic 3D szerdai londoni premierjére, de úgy döntött, hogy nem hagyja cserben a csapatát, és a merülést választotta. A filmrendező biztos benne, hogy a mostani élményei hatással lesznek a későbbi filmjeire. A korábbi merüléseiből is több élményt felhasznált például az Avatar forgatása során.

James Cameron már 2005 óta dolgozott egyedi tengeralattjáróján ausztrál mérnökök segítségével. Bár a kanadai filmes nem szívesen osztott meg részleteket vállalkozásának anyagi vetületeiről, annyit azért lehetett sejteni, hogy nem spórolt. A 7 méter hosszú, 12 tonnás, zöldcitromszínű, 1000 atmoszféra nyomásnak ellenálló Deepsea Challengert kifejezetten erre az útra készítették el, függőlegesen is tud merülni, és akár 150 méter megtételére is képes percenként. Felszerelései között a számtalan lámpa és kamera mellett az egyik legfontosabb egy rendkívül kicsi, térhatású felvételeket készítő kamera. A tengeralattjárónak robotkarjai is vannak, amelyekkel a mintákat gyűjti.

A szerkezetet háromdimenziós kamerákkal és nagyteljesítményű fényszórókkal szerelték fel, és Cameron mellett egy kicsi, távvezérlésű robot is helyet kapott a fedélzeten. Hasonló eszközt használt a rendező a Titanic roncsának feltérképezésénél is.Cameron szerint a tudományos világot lázban tartja az expedíciók híre, ő azonban nem szívesen tekintette magát egy versenyfutás résztvevőjének. Útja azonban minden bizonnyal kényelmetlen volt, a fedélzeten ugyanis olyannyira helyszűkében volt, hogy gyakorlatilag magzatpózban kellett alámerülnie.

James Cameron két szenvedélye, a filmkészítés és a búvárkodás először A mélység titka, majd a Titanic filmeknél kapcsolódott össze. A filmrendező 33-szor merült le a Titanic roncsaihoz, és így több időt töltött a hajón, mint annak egykori kapitánya, Edward Smith. Cameron most azt tervezi, hogy a következő hetekben ismét lemerül. A rendező azt mondja, a jövőbeni filmjeihez is inspirációkat adhat az, amit odalent látott, hiszen pont ez történt az Avatar esetében is.

Papp Gabriella

About the author

Related Posts

Leave a reply

Clean
Last scanned on:
2013-04-17 09:53:23