Virágba borult Washington

19 márc, 2012

Virágba borultak a cseresznyefák Washingtonban. Amerikában a  Cseresznyafa-virágzás Fesztivál gyökerei egészen 1912-ig nyúlnak vissza, amikor Tokió 3 ezer cseresznyefa-palántát ajándékozott Washingtonnak. Az első kettőt az akkori first lady, Helen Taft ültette el a japán nagykövet feleségével közösen.

Március 27-én lesz 100 éve, hogy az első cseresznyefákat elültették a Jefferson emlékmű környékén. Minden évben a fák egyidőben borulnak virágba, nem véletlen, hogy Washington egyik szimbóluma a cseresznyevirág, illetve a legtöbb képeslapon, festményen a cseresznyevirágzás idején ábrázolódik DC. Helyiek és turisták egyaránt ellátogatnak a ezekben a napokban a Tidal Basin nevű tóhoz, a Washington-emlékmű mögött. A fesztiválra hotelek külön ajánlatokkal, a múzeumok speciális kiállításokkal készülnek. Ez a leghosszabb japán fesztivál Amerikában. Az idei washingtoni rendezvénysorozat szombaton egy papírsárkány-fesztivállal és az Oscar-díjra jelölt A cunami és a cseresznyevirágzás című japán dokumentumfilm bemutatásával kezdődött. A közönség április 29-ig japán képző- és iparművészeti kiállításokat, tradicionális és modern színházi előadásokat és koncerteket tekinthet meg, belekóstolhat a felkelő nap országának ízvilágába, sportrendezvényeken vehet részt, valamint tűzijátékban és kőlámpások fényében gyönyörködhetnek.

A közeledést éppen egy konfliktus, pontosabban annak lezárása indította el. A távol-keleti szigetország legyőzte a cári birodalmat az 1904-1905-ös háborúban, Theodore Roosevelt elnök pedig 1906-ban Nobel-békedíjat kapott, amiért közvetített a két monarchia között az ellenségeskedés lezárása érdekében. A felemelkedő kelet-ázsiai hatalom baráti viszonyra törekedett a világpolitika színpadán szintén egyre magabiztosabban fellépő újvilágbeli állammal, ezért a barátság gesztusaként elküldte annak fővárosába a fákat, amelyen nemzeti virágait kihajtanak.


Az első fákat azonban, amelyeket a japán kormány 1910-ben szállíttatott le, sohasem ültették el. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium ellenőrei ugyanis megállapították, hogy a fák nem egészségesek, hogy fonálférgek és rovarok költöztek beléjük. A hivatal az amerikai termesztők védelmében mind a 2000 facsemetét megsemmisíttette.

A mai óriáscseresznyés fáinak 3000 őse 1912-ben érkezett meg Amerikába. Az első két facsemetét az akkori first lady, Helen Taft jelenlétében Csinda Szutemi japán nagykövet és a felesége, Iva ültette el március 27-én – írta a The Washington Times. (A misszióvezető életére négy évvel később tragikus árnyékot vetett, hogy a fia, Maszajo és a felesége négy évvel később felakasztotta magát a követség épületében. Az öngyilkosság oka a túlfeszített munka okozta stressz volt.)

A The Washington Post korábbról kezdte a történetet, a washingtoni belváros cseresznyefákkal való beültetésének ötlete ugyanis legalább két évtizeddel az orosz-japán háború előtti időkből ered és az Eliza Ruhamah Scidmore író-fotográfus-földrajztudósra vezethető vissza. Scidmore, az első nő, aki tagja lehetett a National Geographic Society igazgatótanácsának, Japán szerelmese volt és már 1885-ben megkezdte meg a lobbizást annak érdekében, hogy a cseresznyevirágzás ünnepének, a szakurának a hangulatát az amerikai fővárosba varázsolják. Fáradozása csaknem negyedszázadon át eredménytelen maradt.


Scidmore azonban szövetségesre akadt David Fairchild növénykutatóban, az agrártárca alkalmazottjában, aki 1906-ban jokohamai cseresznyefákat hozatott a saját birtokára a Washingtonnal határos Chevy Chase-be. Az írónőnek végül sikerült megkörnyékezni az Rooseveltet váltó elnök, Taft feleségét, aki felkarolta a Takamine Dzsokicsi japán vegyész és Mizuno Kokicsi diplomata által Japánból indított, párhuzamos kezdeményezését, hogy barátsága jeléül Tokió ajándékozzon cseresznyefákat Washingtonnak. A rózsaszín tavaszi sziromtenger fogadtatása átütő erejű volt. 1927-ben már washingtoni iskolás gyerekek játszották újra a másfél évtizeddel korábbi jelenetet, ahogy Scidmore, Taft és a Szutemi házaspár az első fákat elültette. Az első Cherry Blossom Festivalt (Cseresznyevirágzás Fesztivált) 1935-ben rendezték meg helyi civil szervezetek.

1938-ban már a “Nagy Cseresznyevirágzás Felkelésről” cikkeztek az amerikai lapok, mert aktivisták a fákhoz láncolták magukat, hogy megakadályozzák a Jefferson-emlékmű helyszínéül kiszemelt terep letarolását. Az amerikai kormány végül új fák telepítésének ígéretével szerelte le az elégedetlenséget. 1940-ben már szépségversenyt is rendeztek a washingtoni szakura idején. A washingtoniak csak Japánnak a Pearl Harbor elleni támadása után néztek ferde szemmel a cseresznyésre. Négy nappal a háború kirobbantása után. 1941. december 11-én négy fa esett a bosszú áldozatául. Szerencsére a további pusztításnak sikerült véget vetni, ám a cseresznyefákat még évekig “keletiként” emlegették “japán” helyett.

1948-ban azonban már ismét szent volt a béke: az államokban cseresznyevirágzás-hercegnőket választottak, akik közül egyet Washingtonban királynővé is koronáztak.

1952-ben Japán kérésére már washingtoni vesszőket küldtek Tokióba, hogy segítséget nyújtsanak az eredeti ültetvény helyreállításában. Cserébe az amerikai főváros többször kapott még száz-, sőt ezerszámra is csemetéket; 1999-ben 50 olyat is, amelyet egy 1400 éves cseresznyefából szaporítottak. Az eredeti, 1912-es ültetvény hajtásaiból ma a két kontinensen több száz fa virágzik.

A centenárium alkalmából idén kivételesen öthetesre nyújtották az 1994 óta két hétig tartó cseresznyevirágzás-fesztivált. Az eseménysorozat fővédnöke 2012-ben a Helen Taft nyomdokaiba lépett fist lady, Michelle Obama.

About the author

Related Posts

Leave a reply

Clean
Last scanned on:
2013-04-17 09:53:23