Amerikai elnökválasztás – Hogy hat ez a piacokra?

16 jan, 2012

2012 választási év Amerikában, a befektetőknek pedig érdemes tisztában lenni a tőzsdei portálokon egyre gyakrabban emlegetett választási ciklus-elmélettel, írja a portfolio.hu

Ez a gyakorlatban az amerikai részvénypiacok relatíve erősebb teljesítményét jelenti az elnökválasztás évében és az azt megelőző évben, a historikus adatok alapján (elmúlt 60 év) ezekben az időszakokban az S&P 500 index átlagban 18,2, illetve 6,2%-ot emelkedett. Mindezzel azonban érdemes óvatosan bánni, az elnökválasztási évek ugyanis a múltban nem bizonyultak hatékony indikátornak a tőzsdei hozamok előrejelzését illetően.

Hogy szól az elmélet?

Az elnökválasztási ciklus elmélete Yale Hirsh nevéhez fűzödik, melynek lényege, hogy a múltbeli adatok alapján az amerikai részvénypiac teljesítményében jól azonosítható, 4 éves periódusok figyelhetők meg, melyek egybevágnak az elnökválasztási időszakokkal. Hirsh az egyes éveket a következőképpen azonosította: első ciklusév (az elnökség első éve), második ciklusév (időközi választások éve), harmadik ciklusév (a következő választást megelőző év), negyedik ciklusév (elnökválasztás éve).

Az elmélet főbb megállapításai az alábbiak:

• Az amerikai részvénypiac az elnökválasztások évében jól teljesít;
• Az amerikai részvénypiac az elnökválasztások évét megelőző év során különösen erős teljesítményt mutat;
• A tőzsdék a ciklus harmadik és negyedik évében teljesítenek a legjobban;
• A ciklus első két éve a leggyengébb eredményt szokta hozni a piacokon.

Tényleg működik?

2012 választási év az Egyesült Államokban, így a befektetőknek érdemes tisztában lenni a választási ciklus-elmélettel, eszerint ugyanis az idei évben relatíve erős teljesítmény várható az amerikai részvénypiacokon. Az alábbiakban ezt igyekeztünk letesztelni.

Már első ránézésre látható, hogy az elmélet meglepően jól működik, az S&P 500 index az elmúlt közel 60 évben jellemzően az elnökválasztási ciklusok 3. évében teljesített kiugróan.

Az átlagos és medián teljesítményeket vizsgálva egyértelműen látszik, hogy a 4 éves ciklusok harmadik évében a piac szignifikánsan jobb eredményt tudott felmutatni: az S&P 500 index átlagos éves hozama 18,4, medián éves hozama pedig 19,6%-os. A választások éve is relatíve erős szokott lenni, persze közel sem ennyire, itt az átlagos és medián hozam 6,2, illetve 9%.

Ha elfogadjuk, hogy a részvényárfolyamok elsődleges mozgatórugói a fundamentumok, feltehetjük a kérdést, hogy vajon miért ennyire erős ez a jelenség? Hogyan képes a politika a szabályozáson, valamint a fiskális és monetáris stimulusokon keresztül a gazdaságot, és a részvénypiaci hozamokat ilyen ismétlődő módon befolyásolni?

Az egyik lehetséges magyarázat a politikusok egyéni érdekeiben rejlik. Az elnöki ciklus első két évében vélhetően a kormányzati programokban tett ígéretek megvalósításán van a hangsúly, a harmadik és negyedik évben azonban már a következő elnökválasztás kerül a figyelem középpontjába. Ezekben az években a politikai kormányzás hajlamos a fiskális élénkítésre, adócsökkentések és a kormányzati beruházások növelésén keresztül igyekeznek felpörgetni a gazdaságot, hogy megfelelő támogatottságot szerezzenek a hivatalban maradáshoz.

Ebben az időszakban a kormányzat mellett a jegybank is aktív szerepet szokott vállalni a gazdaságélénkítésben, egy 2007-ben megjelent, Robert Johnson és Scott Beyer nevével fémjelzett tanulmányából egyértelműen kiderül, hogy a Fed jóval lazább monetáris politikát alkalmaz az elnökválasztási ciklus második felében, különösen a harmadik évben.

Ez pedig a gazdaság teljesítményében is tükröződik, amit jól mutat az alábbi táblázat. 2008-at leszámítva az amerikai gazdaság 1987 óta az elnökválasztások évében átlag feletti eredményt tudott felmutatni (a GDP, a foglalkoztatottság és a lakossági fogyasztás is átlag feletti ütemben nőtt ezekben az években).

Mennyire jó indikátor?

Az elmondottak alapján akár bizakodhatunk is abban, hogy az idei évet az amerikai részvénypiacok jó eredménnyel zárják majd. Az elmúlt 60 évet vizsgálva az S&P 500 index a választási évek 80%-ában emelkedést tudott felmutatni – ez elsőre igen jó aránynak tűnik -, ha azonban a többi évet is figyelembe vesszük, a benchmark az esetek 71%-ában pluszos teljesítményt produkált. Vagyis az elnökválasztási évek önmagukban nem bizonyultak hatékony előrejelző indikátornak az amerikai részvénypiacokon.

Még ha azzal a feltételezéssel is élünk, hogy az előttünk álló év során az elnökválasztási évekre jellemző 6% körüli átlaghozamot sikerül hozni, ennek éven belüli alakulása is meglehetősen bizonytalan. Az alábbi grafikonon az egyes cikluséveken belül a negyedéves medián hozamokat ábrázoltuk, melyek a múltbeli tapasztalatok alapján a választások éveiben meglehetősen egyenletes lefutást mutatnak, szezonálisan kissé erősebb negyedik negyedévi teljesítménnyel. Az ábrán azonban megjelöltük a jelenlegi ciklusév egyes időszakainak tényleges részvénypiaci teljesítményét is, melyek a mintához képest meglehetősen nagy eltéréseket mutattak.

Konklúzió

Az idei évben elnökválasztások lesznek az USA-ban, így a befektetőknek érdemes lehet figyelmet fordítani a tőzsdei portálokon egyre többször emlegetett választási-ciklus elméletre. Az S&P 500 index az elmúlt 60 évben a választások éveiben relatíve erős teljesítményt mutatott, ami az előttünk álló hónapokat pozitív megvilágításba helyezheti. Fontos azonban megjegyezni, hogy az elnökválasztási évek a múltban nem bizonyultak igazán hatékony indikátornak a tőzsdei hozamok előrejelzését illetően: bár az S&P 500 az esetek döntő többségében emelkedni tudott (80%), ez szignifikánsan nem volt magasabb a többi évre jellemző aránytól (71%). -portfolio.hu-